Különbözőek

Mégpedig nagyon. Mármint az Ikrek. Klára meleg kakaót iszik reggel, Imola hideg tejet. Klára cselgáncsozni szeretne, Imola zongorázni (annyira, hogy rendszeresen beül Emma zongoraóráira...). Klára ráköszön mindenkire az utcán, a boltban, bárhol, Imola még akkor is a fenekembe bújik, ha ismerőssel találkozunk. Imola többször szed étkezésnél, és nagy buzgalommal, csendben belapátol mindent, Klára egy kisadag felén nyammog órákig, közben folyamatosan beszél. Imola úgy fejezi ki ragaszkodását, hogy rám elemeli bociszemű tekintetét, és azt mondja "Anya, imádlak!", Klára pedig úgy, hogy visítva perel velem, hogy miért nem (csak) vele foglalkozom. Klárának nem pördül az "r" hang, Imola a kétbetűs mássalhangzók miatt jár logopédiára. Imola nyugodt, Klára hisztis. Klára határozott, Imola bizonytalan. Imola sokat nyafog, Klára meg sokat veszekszik. Klára jár Varázsoviba, Imola nem. Imola eljár a Nagyokkal lovagolni hétvégente, Klára nem hajlandó.


Amikor megszületnek, olyan egyértelmű rengeteg minden. Pár pillanat (esetünkben perc) különbséggel sírnak fel, és onnantól kezdve mindent együtt és nagyjából egyszerre csinálnak: együtt éhesek, együtt fáradtak, együtt sírnak, egyszerre vágynak anya karjaiba, egyszerre kell pelenkázni őket. Utána is együtt próbálkoznak az élet minden terén: a séták közös babakocsiban zajlanak, egyszerre etetjük őket (nagyjából..), egyszerre (vagy az elején egymás után) fürdetjük őket. Ott ülnek együtt az esti mesénél, és az ovi kapuján is egyszerre haladnak át. Egyszerre visszük el őket úszni, hiszen egyiknek sem kéne belefulladnia a vízbe. És úgy egyáltalán: egyszerre mutatjuk meg nekik az élet dolgait. Amiből ők egyszer csak - és nem feltétlenül EGYSZERRE!!!!- elkezdenek szemezgetni. Egyiknek ez "ízlik", tetszik, a másiknak az. Az egyik erre indulna, a másik itt maradna.

És akkor mi, szülők, egy picit zavarba jövünk. Hát most akkor kétféle módon kell kezelni őket? Kétfelé kell őket hordani? Kétféle szemléletmódot kell nekünk EGYSZERRE elfogadni? Hát, igen. Öt és majd' féléves kislányaim egyre gyakrabban szembesítenek azzal a ténnyel, hogy ők egész egyszerűen két, EGYSZERRE született testvér. És, ha teljesen természetes az, hogy elfogadom, hogy Emma teniszezni szeretne, Zita pedig fuvolázni, vagy, hogy Zitának villa kell a reggeli lekváros kalácshoz, Emma pedig a mai napig azt igényli, hogy befeküdjünk mellé az ágyba, este, elalváskor, akkor ugyanígy bele kell abba törődnöm, hogy amikor Klára szoknyát húz, Imola biztos, hogy nadrágot, és amikor Klárát a természettudományos könyvek érdeklik (az ő szintjén), Imola még mindig Hamupipőkéhez kötődik.

Van még egy évünk, de komolyan elkezdtünk már azon is gondolkodni, hogy az iskolában egy vagy két osztályba menjenek-e.... Van érv erre is meg arra is. Mert azért az továbbra is nyilvánvaló, hogy Klára ragaszkodik Imolához és Imola ragaszkodik Klárához. Imola szereti Klárát és Klára szereti Imolát.