Pages

2010. szeptember 24., péntek

Már egy hete,...

...., hogy megműtöttek és még mindig nem nyerte vissza az arcom az eredeti formáját.
Még mindig úgy nézek ki, mint egy olyan gyerek, aki nem hajlandó kiköpni a barackmagot, hanem a szája bal oldalában szopogatja. Béla (a szuper fogorvos-szájsebész barát) szerint, akinél tegnap jártam varratszedésen, a sebem nagyon szép. Hát, legalább a sebem, ha már én nem... Továbbra is Béla szerint, egy ilyen hatalmas műtét után "még belefér", hogy van még egy "kis" duzzanat. Hát neki tuti simán belefér.... Hogy a pattanásaim múlnak-e? Nem igazán tudom... Talán.... Mintha.... halványodnának. De lehet, hogy ez csak az, amit az angol "wishful thinking"-nek hív: annyira ezt szeretném látni és gondolni, hogy ezt is gondolom...

Már egy hónapja, hogy nem futottam.
Sőt: egyáltalán semmit sem sportoltam. Ennyit arról, hogy milyen jól "formába hoztam" magamat a Balatonnál. És ennyit a további terveimről (terveinkről...). Hja kérem, aki inkább ájulgat, meg élve boncoltatja magát, az ne akarjék futni....

Már egy fél éve, hogy nem töltöttem kettesben egy teljes napot drága férjem-urammal. És ez nagyon hiányzik, megmondom őszintén. Emiatt senki sem hibás, maximum azok a nyavalyás és kikerülhetetlen "körülmények". Na de, majd csak, egyszer....

Már nagyon rám férne egy fodrászkodás.... Persze, lehet, hogy az én fejemnek most úgyis mindegy?!

Már lassan az egész családomat elönti a nátha-fejfájás kórság.

Már 8 óra van?!?! Te jó ég! Mennem kell!

(Na, ez kicsit "panasznaposra" sikeredett... Pedig nincs is igazán rossz kedvem. Pláne már most nincs, hogy ez "kijött" belőlem... :-) Szép napot mindenkinek!)

5 megjegyzés:

Mike Adina írta...

Mindig jót tesz, ha az ember lánya kifújja a gőzt. Más színű lesz a világ.

sedith írta...

Drága Szilvi, néha tényleg összejönnek a dolgok. Ne aggódj, lesz jobb is, egyszercsak megszűnik minden, meglátod!:) Addigis további gyors felépülést! Nekem még egy héttel a műtét után is fájt a fogam helye, sőt, időnként utána is. Végig fájdalomcsillapítón voltam. És az arcom is kb. 2 hét alatt tért vissza eredeti formájára. nem elkeserítésképpen, inkább bátorításként írtam. Elmúlik, két év múlva meg csak akkor jut már eszedbe, ha valakinél hasonló problémák állnak elő.:)

Vivien írta...

:) Annyira nem volt panaszos. Inkább csak gőzkieresztős, ahogy Te is írtad. Én még mosolyogni is tudtam a végén. Pedig valóban nem írtál semmi derűset, de ahogy Edith is írta, a gyógyulás nem megy olyan gyorsan, mint szeretnénk. Örülj a doki bíztatásának, rendes ember.

Ne csüggedj, inkább menj el (helyettem is) fodrászhoz, és masszíroztasd meg magad! :) És foglalj mozijegyet! Éjjel is adnak filmet. Kell a kikapcsolódás mind a kettőtöknek! Ha étterembe már nem juttok el, sok "meki" 24 órás... :P

Puszi, és ne félj, újra formába hozod a tested. Amint lesz időd, alkalmad, ahogy ismerlek.

Vivien

Dius írta...

Nem volt ez olyan panaszkodós. :)
Szerintem egyszerűen csak elszoktál attól, hogy ilyen hosszú időn keresztül magaddal foglalkozz. :)
De most épp ennek van itt az ideje. Biztosan meg van ennek a maga célja, amire nemsokára rá is fogsz jönni.
Mindenesetre addig, amíg nem tudod újra formába hozni magad, és nem tetszel magadnak annyira a tükörben, kicsit kényeztesd a tested és a lelked. Úgy érzem, épp rád fér egy kis feltöltődés.
Emma el is kezdte ezzel a dalolós-délutánnal (oda is kommenteltem, de nem jelent meg már megint :()csepegtetni beléd a szeretet-elixírt. Ha figyelsz, feltűnik majd mennyi ilyen jut minden nap. :) És ez fog végül meggyógyítani igazán. És olyan szép leszel, mint amilyennek még sosem láttad magad. :)

Szitya írta...

Jaj, csajok! Ismét csak köszi, köszi és köszi!